sertés dió
A sertés combját, ha a hártyák mentén szétbontjuk, akkor négy kisebb egységet kapunk. Ezek a felsál, a frikandó, a rózsa és comb hátsó részében található dió. Ez utóbbi a comb legnemesebb része, amit a felhasználásnál is érdemes szem előtt tartani. A nevét a húsrész alakjáról kapta, mert a sertés dió szinte teljesen gömbölyű, alakja tehát hasonlít a dióéhoz.
Körülbelül kézilabda nagyságú a hús, és szerkezetét tekintve leginkább a karajt idézi. A comb többi részéhez hasonlóan a dió is a száraz húsok közé tartozik, ezért főként frissensültként érdemes elkészíteni. Süthető egyben (ilyenkor nem árt baconnel megtűzdelni, betekerni) vagy szeletelve. És mivel elég jól klopfolható, ezért roládnak is könnyen fel lehet tekerni.
Töltött tekercsként gyakran találkozunk vele a hidegtálakon, ahol vékony szeletekként köszön vissza. Darálni nem érdemes, arra bőven van más, zsírosabb sertéshús, de ezen kívül bármilyen módon feldolgozható. Lehet párolni, sütni, rántani, grillezni és a legkülönfélébb szószokat is jól viseli.